Az időjárás mostanában nem kedvez a városnézésnek, az elmúlt héten összesen ha pár órát láttuk a napot. Szinte minden nap esik is, úgyhogy a turistáskodásnak inkább a "metróval elmegyünk valahova, leszállunk és ott pár percet/fél órát sétálunk" módját képviseljük. :)
De hol is jártunk? Csupa olyan helyen, amit az ember tipikusan csak akkor néz meg, amikor már más nem jut az eszébe. :) De mégis megéri, ezeknek is igenis benne kellene lenniük az útikönyvekben!
Bécs talán egyik legbizarrabb helye a Wotruba-templom, ami egy 152 betontömbből épült modern műalkotás. Azt hivatott kifejezni, hogy az egyszerűségben is lakozik szépség, és ha az ember megbarátozik a látványával, akár még szépnek is tarthatja. A város melletti egyik erdőben kapott helyet - és itt egyáltalán nem lóg ki a környezetéből -, akárcsak egy szabadtéri csillagvizsgáló hely (ahol rendszeresen szerveznek közösségi csillaghullásnézést és hasonlókat) és egy Normafa-szerű kirándulóhely.
A Türkenschanzpark egy orientális jegyeket hordozó tágas park több tavacskával, csobogóval és műemlékkel. A török ostrom idején (1683-ban) itt volt a csapatok egyik állása, és az itt élő török közösség közreműködésével ma is erre utal ez a terület.
A St. Marxer temető csak azért szerepelt a banakcslistánkon, merthogy ide van eltemetve Mozart (ez benne volt az útikönyvben :)). Aztán ott helyben kiderül, hogy ez Bécs egyetlen biedermeier temetője, amit 1874 óta nem is használnak temetkezési célokra, azóta csak parkként és emlékművek gyűjteményeként látogatható. A biedermeier jegyében minden sírkő cirkalmas virág-, angyal-, levél-, madármintákkal díszített, és túlvilágian olvashatatlan betűkkel. Az
elburjánzott, szabadon terjeszkedő növényzet pedig mindennek megadja a misztikus és titokzatos hangulatot.
Bécs látképét messziről meghatározza az ún. Gasometer - itt korábban egy gázmű és annak 4 gáztározó tornya állt, amiket kivontak a forgalomból, és átalakítottak. Ma az alsó szinteken szórakozóhelyek, boltok, bankok üzemelnek, míg a felső emeletek lakásoknak lettek kialakítva. Nagyon klassz, hogy valaki a teraszáról leláthat a bevásárlóközpontban bóklászó emberekre, na meg maga a gondolat, hogy egy régi gyárépületben él. ;)
Végül pedig két kép a Stadtparkról, ahol napos időben már jártunk, de most a rengeteg eső miatt szinte rá se lehet ismerni a rajta keresztülfolyó Wien folyócskára.