A Sportzentrumban beindult az élet, ami valószínűleg a szerencsére egyre gyakoribb kellemes 20-22 foknak és napsütésnek köszönhető. A röplabdapályák délutánonként zsúfolásig vannak és ki sem látszik a játszótér a kisiskolások csoportjától. Egy kis ízelítő, hogy milyen is lesz itt a nyár. :)

A jó időnek egyébként rajtam és a sportolókon kívül legalább ugyanannyira, ha nem jobban örülnek a Sportzentrum törpepapagájai, akik egyből beiszkolnak a védett kuckójukba, amint elmegy a nap vagy elcsöppen egy csepp eső. De tegnapelőtt igazán ragyogó idő volt, ezt bizonyítja az is, hogy sikerült lencsevégre kapni őket.

De nem ők az egyedüli élőlények itt, ugyanis a rengeteg fenyő maga a tökéletes lakóhely a mókusok garmadájának. A tegnapi sétámon kettővel is találkoztam, és az egyik igen fotogénnek bizonyult. ;)

De vissza a környékünkre. Végre elmerészkedtem a Vienna International Centre-be (más néven UNO-City-be), ami 1967 óta az ENSZ egyik kiemelt nemzetközi központja - itt találhatók többek között a drogellenes-, atom- és Duna-védelmi részlegek is. Az ENSZ-épületeken kívül rengeteg - modernebb - iroda és társasház magaslik itt, úgyhogy korábban az inggel és magassarkúval nem is tévedtem olyan nagyot. :) Egymást érik a gyönyörű üvegfalú toronyházak, és azok a furcsa installációk (az első képen alul látható is egy), amikről az ember hiába próbálja megállapítani, hogy mit ábrázolnak. Aztán odamegy hozzájuk, hogy művelődjön is valamit, és ki van rájuk írva, hogy Ohne Titel (vagyis Cím nélkül). :D

Itt, a felhőkarcolók árnyékában van egy kis kopt templom is, amiről nem sokan vesznek tudomást (pedig jó ötven évvel az ENSZ-negyed megépítése előtt már itt állt, és egyszerűen gyönyörű a ritka építészeti stílusa).

A Sportzentrum az Alte Donau (Öreg-Duna) partján helyezkedik el, ezért az egyik délután tettünk egy nagyobb sétát a folyó mentén. Ez a fiatalok és sportolók egyik paradicsoma Bécsben, egymást érik a strandok, a folyóban kialakított napozóteraszok, és össze se lehet számolni a kajakozókat, biciklistákat és futókat. :) Kis mellékágak, beágazó tavacskák érik egymást, és rengeteg béka lakik bennük, akik már most olyan hangosan kuruttyolnak, hogy arrafelé tuti nem lehet aludni tőlük.

Innen egyébként gyönyörű kilátás nyílik a VIC-re: végre egy olyan nézőpont, ahonnan az üzleti negyed valóban szépnek tűnik. A sok-sok emberen és a távoli toronyház-sziluetteken kívül a természeté a főszerep, isteni orgonaillat van mindenfelé, nyílik a nyárfa és csak egy-egy folyóba nyúló étterem szakítja meg a nyugalmat, de azok pedig csak még hozzátesznek a kellemes nyáresti hangulathoz. :)

A séta akkorára sikeredett, hogy csak naplementekor értünk vissza a szállásra, de így pont megcsodálhattuk a Sportzentrum melletti Donauturmot (ami a maga 252 méterével Ausztria legmagasabb építménye), előtérben a külön a metrónak kialakított egyik Duna-híddal. :)