Béccsel kapcsolatban a legtöbbször talán azzal a "közhellyel" dobálóznak, hogy ez a világ egyik legélhetőbb városa. És a dolog valahol nagyon is igaz: a hétvégét azzal töltöttük, hogy random ide-oda metróztunk és villamosoztunk a városban, és ahol valami szépet láttunk, azt bejártuk. Így lehetséges, hogy mindenhol gyönyörű parkokba és zöldfelületekbe botlottunk, ami egészen fenomenális a megszokott épülettengerhez és aszfaltban fuldokló utcákhoz képest.
Bár nem "echte" osztrák, a Setagaya japánkertet a világért se hagytuk volna ki, így ez volt az első célpontunk. Maga a park nagyon parányi, de arra a mini területre annyi keleties díszítőelem és egzotikus növény van bezsúfolva, hogy olyan, mintha egy másik országba csöppentünk volna. Egyébként az osztrákok alaposságára jellemzően a kis tó mellé a biztonság kedvéért ki van rakva a "Halászni szigorúan tilos!" tábla, nehogy egy élelmes arra járó kipecázza a benne úszkáló aranyhalakat. :D
Nem kevésbé gyönyörű a Stadtpark se, de ezúttal nem sokat láttunk belőle, mivel éppen a Genuss-Festival-nak adott helyet - ez egy akkora gasztrofesztivál, hogyha az ember minden standnál (van vagy 100) végigpróbálja a kihelyezett sajt-, sonka-, péksüti- és borkóstolókat, a végére gurulni fog. :)
A parkok másik fajtája az, ahova kevésbé a helyiek, inkább a turisták járnak, ezek a történelmi kastélyokhoz tartozó hatalmas botanikus kertek és mérnöki precizitással megtervezett parkcsodák. Ilyen a Belvedere kastélypark, ami egykor Savoyai Jenő rezidenciája volt az Alsó- és Felső Kastéllyal, illetve a gigászi méretű botanikus kerttel, ami 9.000 növényfaj otthona!
Szintén hasonló jellegű a Lichtenstein park, ahol fennen hirdeti egy tábla, hogy a fűre lépni tilos, de ezzel szemben mindenki a ropogós zöld pázsiton heverészik. :D Az osztrákok egyfajta furcsa szokása, hogy vagy olyan szabályokat állítanak, amiket ők maguk se tartanak be, vagy teljesen értelmetleneket (ld. japánkert és a már említett halak).
A kíváncsiságunktól hajtva kimetróztunk Bécs egyik régi repterére, ahol ma egy hatalmas új városrész épül. Ez a Seestadt (Hobbit-rajongóknak Tóváros :)) Az építkezés 2009-ben kezdődött, és bár még csak a negyede van kész, fénykorában 20.000 embernek ad majd otthont. Még így félkész állapotában is nagyon bájos ez a leendő városrész: a játszóteret már füvesítik, az üzleteknek már megvan a kialakított helye, és az is pozitív, hogy metróval negyed óra alatt elérhető a belvárosból.
Így festett régen a Seestadt-i reptér, és ilyen "lakótelep" áll ma a helyén:
Innen hazafelé menet végigsétáltunk a Neue Donau-t és a Duna főágát elválasztó Donau Insel egyik szakaszán, ahol - szinte hihetetlen -, de igazi szürkegémet (?legalábbis szerintem az volt?) is láttunk. És egy újabb szögből csodálhattuk meg a VIC épületeit. Ezen a hosszanti irányú, több km hosszú szigeten lépten-nyomon futókba és biciklistákba botlik az ember, de ami felér mindennel: hogy több szabadon használható tűzrakóhely is van, ahol pompás nyári sütögetést lehet rendezni. :)
A sok séta mellé még egy kis kirándulás is kijutott a hétvégére: megmásztuk a Bécs fölötti Hermannskogel csúcsot és a rajta levő Habsburg-kilátót. Egészen hihetetlen élmény volt, mivel a turistaút hatalmas és végeláthatatlan virágzó medvehagymamezők között vezet. Olyan volt, mint valami meseország; pár hete még azon gondolkodtunk, hogy ismerik-e egyáltalán az osztrákok a medvehagymát, de most - ha esetleg a varázslatos látvány nem is -, az átható illat meggyőzött minket róla, hogy határozottan. :D
