Nos hát, úgy áll a helyzet, hogy cirka (miért ne németesen már most? :)) 3 nap és 30 perc múlva itt hagyjuk az országot 4 hónapra. Aki keresne, Ausztriában vagyunk, egészen pontosan Bécsben. Látogatni ér! Csupa kaland vár ránk, legalábbis úgy készülünk erre az utazásra, mintha csak egy nagyon hosszú nyaralásra mennénk.

Elvégre sportszállóban fogunk lakni (10 négyzetméteren!), mosni mosószalonban fogunk, csak hogy jól látszódjon, hogy turisták vagyunk, és már most 10 oldalas listánk van, hogy mi mindent szeretnénk alaposan megcsodálni Európa zöld ékszerdobozában.

De persze korántsem abból áll egy 4 hónapos osztrák tartózkodás, hogy szökdécselve járjuk sorra a látnivalókat, minden nap császármorzsát (Kaiserschmarrn - sokkal finomabb mint a magyar, a tészta belseje még enyhén omlós, és szilvakompóttal tálalják...) eszünk és lógatjuk a lábunkat.

Elég sok mindent itt hagyunk, és komoly szervezkedés és lemondás előzte meg, amíg eljutottunk ide, az utazás küszöbéig:

1. Egy munkahelyváltás (a vőlegényem részéről), és az ezzel járó töménytelen német tanulás és előkészület, hogy be tudjon illeszkedni a bécsi cégénél.

2. Egy negyed órás könyörgés/komplex érvrendszer előadása a főnökeimnek (a részemről), hogy miért is éri meg nekik, ha 4 hónapig távmunkában dolgozok. :D De sikerült, úgyhogy ha bárki szeretne elérni hasonló eredményt, akkor tudnia kell, nem lehetetlen!

3. Egy autókerítési hajsza, aminek a végén csak sikerült egy megbízható, komfortos kis autóhoz jutnunk. Ezt hittük, amíg utazás előtt egy héttel ki nem derült, hogy még Bécs előtt ajánlatos lenne lecserélni a teljes nyári gumigarnitúráját. De ezen is túl vagyunk, és már én is barátkozok vele, annak ellenére, hogy holnap fogok ötödször egyedül olyan autót vezetni, ami nem a jogsioktatómé volt...

4. Rengeteg mosás, pakolás, listaírás, csakhogy utána így is a szükséges holmik negyedét itthon hagyjuk. :D És logisztikai szervezés, hogy ezen a héten már csak olyan ruhákat hordjunk, amiket nem kívánunk elvinni, mert ebben a szutyok időben 3 nap amíg bármi is megszárad(na) még most a teraszon.

5. A kis lakásunk, amit itt hagyunk, és felcserélünk egy negyedakkorára. Amibe természetesen ugyanúgy megpróbáljuk belezsúfolni az összes holminkat (viccen kívül, mert viszünk vízforralót, vasalót, vállfákat és minden mást, ami a komfortomhoz kell - mert 4 hónap akkor is 4 hónap).

6. A barátaink és a családunk, akik mind egyszerre döbbentek rá az utolsó pillanatban, hogy ha látni szeretnének minket akkor azt még gyorsan kell! De mivel mindenkinek az volt a második reakciója, hogy ne féljünk, jön majd látogatóba, így nem annyira fájó szívvel hagyjuk itt őket. :)

7. Több hónapos spórolás: mivel - ld. fönt - konkrét terveink vannak, hogy mi mindent szeretnénk megnézni, kezdőtőke nélkül nem mernék nekivágni Bécsben, ismerve az ottani árakat. Ezért is tudtam le a fodrászt és a tartalékzokni-vásárlást itthon. Bár az eddigi tapasztalataim alapján a kaja meg az innivaló nem vészesen drágább mint itthon, sőt, ugyanazért gyakran minőségibb táplálékot (ott tényleg az!) kapni, a szolgáltatások áráról nem mondható el ugyanez. A bécsi főpályaudvaron például beülni egy kávézóba és elszürcsölni egy csésze teát két friss zsömlével kb. 8 euróba kerül.

De mindezekkel együtt is már tűkön ülve várom, hogy kint legyünk és megehessem az első császármorzsámat. Mert egyet muszáj, anélkül nincs Ausztria!

Dióhéjban ennyi prológusnak, legközelebb már 250 km-rel nyugatabbról tudósítok. :)