Ahogy korábban ígértem, most a december 13-ai adventi osztrák kirándulásunkról számolok be, amit Melkbe illetve Mariazellbe tettünk egy egész napos szervezett buszos utazás keretében. A busz hajnali 5-kor indult Bp-ről, csak hogy a 12-i munkanap után stílusosan meglegyen a koránkelés is, de a karácsonyi izgalom és a várakozás, hogy milyen szépségeket fogunk látni, azért felélénkített minket mire Ausztriába értünk.

Az utak, autópályák, reklámtáblák és üzletek már jó ismerősként köszöntenek, és nem volt ez másképp a melki apátság csodálatos látképével sem, amikor a hatalmas épület feltűnt a messzeségben. Összehasonlítva a nyári állapotával, az apátság környéke kicsit viharvertebb, ugyanis a park fele fel van túrva építkezés miatt, a templom fele pedig fel van állványozva. De bízzunk benne, hogy ha elkészül csak szebb lesz!

Legutóbb, nyáron, kutyussal voltunk Melkben, ezért az apátság belső épületeibe nem mehettünk be. Most viszont idegenvezetőnk végigvitt minket a Szent Benedek és a kolostor életét bemutató kiállításon. Ezután megnézhettük a világhíres könyvtárat, ahol számtalan könyvritkaság és veszélyeztetett példány található. Na meg az a páratlan hangulat, mintha egy középkori kolostorba csöppentél volna porlepte kódexek és körmölő szerzetesek közé.

Az apátság épületegyütteséhez nem volt épp kegyes a történelem, többször leégett, tönkretették, ahogy az már csak megszokott, ezért ma leginkább a barokk stílusjegyeit viseli magán. Ez gyönyörűen látszik a színeiben, a rengeteg arany díszítésen és a cirkalmas dekorációkon is. A Szent Péter és Pál templom tömény díszítéséhez például nem kevesebb mint 5 kg aranyat használtak fel!

Legutóbb arra se volt lehetőségünk, hogy a csak belülről megközelíthető Melk folyóra néző teraszról alaposan megszemléljük a kilátást, ezért most ezt is bepótoltuk. Csodaszépen megfigyelhető a kicsi Melk és a hatalmas Duna összefolyása, és a Duna gátja is!

A melki apátságból a terv szerint elindultunk Mariazell, Ausztria leghíresebb zarándokhelye felé, csakhogy kb. 500 méterrel indulás után a két busz közül az elsőnek (vagyis természetesen amin mi ültünk) leszakadt az ékszíja... Olyannyira, hogy el is hagytuk, és úgy hozta utánunk egy helybeli kutyát sétáltató hölgy. Ez jócskán felborította a menetrendet, viszont kb. 1 órás csúszással, de mivel a sofőröknek sikerült visszavarázsolniuk a motorra az ékszíjat, mégiscsak megérkeztünk Mariazellbe.

Itt elszakadtunk a csoporttól (akik a mechanikus betlehem és a likőrgyár megtekintésére fizettek be), és önállósítva magunkat inkább felvonózni indultunk. Az 1270 m magas Bürgeralpe hegyen már havat is láttunk, bár egyelőre csak műhavat, ami háromszor annyira csúszik, mint a jég. A csúcson bóklásztunk egy kicsit, és megnéztük (volna) kívülről (mivel zárva volt) a rajta levő kilátót, illetve tavacskát.

A képeken látható két havas hegycsúcsból a jobb oldali nem más, mint az Ötscher, ami Niederösterreich tartomány egyik jelképe, hiszen annyira prototipikus sziklás-havas hegy, hogy öröm ránézni! :)

Sajnos eléggé szorított minket az idő, fél 4 körül indultunk le a hegyről és 5-kor indult haza a busz (a tanulság: érdemes kocsival nekivágni ilyen messzi célpontnak, hogy több mindent lássunk). Így lóhalálában jártuk be Mariazell festői városkáját, ami maga volt a megtestesült ünnepi forgatag.

A település leghíresebb látványossága a bazilika és az alatta meghúzódó főtér. A templom külön érdekessége a kívülről megközelíthető "gyertyabarlang", ahol több száz égő mécses viasz illata közepette lehet mécsest gyújtani és gyönyörködni benne.

A főtér szimbóluma a hatalmas adventi koszorú és a karácsonyi vásár árusainak mesébe illő látképe. Kicsit nehezményeztük az időjárás részéről, hogy hóval nem tisztelt meg minket, de a rengeteg ünnepi fény, a forralt bor és must aromás illata és a sajt, mézeskalács, sültkrumpli árusok na meg kézműves portékák feledtették velünk ezt az apróságot. :)