A pénteken ebéd utánra tervezett indulás kicsit elhúzódott, így 4 körül vágtunk neki az útnak. Ami nem is olyan nagy gond, ha az ember autópályán, toronyirányt indul Bécsbe, hiszen ott max. 3 óra alatt simán meg lehet tenni a 250 km-es távolságot.

Mi viszont kitaláltuk, hogy mellőzzük az uncsi autópályát és a szlovák határ és a Duna mentén megyünk végig, útba ejtve egy-két látványosságot. Így dugig rakott kocsival, este fél 10-kor érkeztünk meg, csöpögő esőben, hulla fáradtan. :D Viszont megálltunk és ki is szálltunk a bősi hajózsilipnél, ahol hatalmas szerencsével épp láthattunk egy utasszállító luxushajót zsilipezni. :) Az, hogy medence és golfpálya volt a tetején, az hagyján, de még egy mini sakkpálya is!

Valamikor naplemente tájban voltunk itt, és mivel még mindig csak a szlovák-magyar-osztrák hármas határon voltunk, utána már inkább a célra koncentráltunk. Viszont a sötétedés, az Ausztriához képest meglepően maguk után kívánnivalót hagyó minőségű utak és a szemerkélő eső jócskán lassított minket. A kivilágított pozsonyi és hainburgi várért cserébe viszont igazán megérte a kis falukban való tötymörgés.

Ideérve viszonylag hamar találtunk parkolóhelyet, de így is volt vagy 11 mire mindent becuccoltunk és berendezkedtünk.

A szállásunkról röviden: a Sportcenter Donaucity-ben lakunk, ami egy sportközpont Bécs viszonylag új városrészében. Van vagy 10 foci- és teniszpálya, egy tucat röplabdapálya, és rengeteg rigó, nyárfa valamint sportoló (nőneművel még nem találkoztam az elmúlt négy napban). Sokan csak edzeni járnak ide (gyerekek és felnőttek egyaránt), úgyhogy főleg délután van élet, napközben csak a madarakat, na meg a közeli metrót lehet hallani.

Az utolsó kép a szállásunk, azon belül is a bal alsó sarokban van a mi szobánk. A környék tele van felhőkarcolókkal, de egyelőre a Vienna International Centre-be még nem merészkedtem be egyedül, először meglesem, hogy hétköznapi ruhákban is vannak-e ott emberek, vagy csak ingben, öltönyben és magassarkúban. :)

A hétvégén nem volt a legjobb idő, még az egyébként szép színes virágok és épületek is szürkének tűntek a borongós hangulatban. A városnézéshez azért ideális volt a hőmérséklet, úgyhogy találomra barangoltunk egyet a belvárosban, és szándékoltan útba ejtettünk egy viszonylag nagy parkot, az Augarten-t, ami annyira labirintikus, hogy a bejáratát is csak harmadszorra találtuk el. :D Vasárnap lévén sokan bóklásztak kint, és a családi majálisba is belefutottunk. A parkot némiképp elcsúfítja két háborús lövedéki állás, de ma már a helyiek ezeket tekintik a park szimbólumának, és érdekesnek mindenképp érdekesek. A park labirintusszerűre kialakított sikátorain keringeni nagyon jó móka, és az már csak a hab a tortán, hogy mindenhol eldugott romantikázós padok vannak, és virágzik a medvehagyma is!

Akárcsak Budapesten a Hármashatár-hegy, itt is van egy közeli természetes kilátópont, a Kahlenberg, ahova tömegközlekedéssel fél óra alatt fel lehet jutni. Bár a hőmérséklet kb. 5 fokkal még hűvösebb volt mint lent, és kifolyt a szemünk a nagy széltől, plusz alig láttunk valamit a város látképéből, azért megérte felmenni. Csak hogy tudjuk, mindenképp érdemes tiszta időben majd még egyszer visszatérni ide.

Végezetül pedig egy kis szombat esti kaland: a párom gyakornok társával hármasban fejünkbe vettük, hogy belekóstolunk kicsit a bécsi éjszakai életbe, legalább egy kis ital melletti beszélgetés erejéig. Fél óra séta után végre találtunk egy megfizethetőnek, mégis zsúfoltnak (értsd: nem kihalt :)) tűnő helyet, egy ír pubot. :D De aztán jöttek a bonyadalmak: a koktélomhoz nem volt szénsavas gyömbér. A pároméhoz az a fajta rum, ami kellett volna bele, aztán a pótmegoldás koktélomhoz ananászlé... Szerencsére whisky meg vodka volt, úgyhogy egyből le is csaptunk három koktélra, amit még lehetett kapni. :D A következő körnél meg akartam úszni a vakvágányokat, úgyhogy gondoltam, csapolt cidert kérek, hiszen az ki van rakva a pultra, biztos van. :D Hát nem, helyette kaptam egy 6 dl-s másfajta, üveges sört... Ami mondjuk még finomabb is volt, úgyhogy végső soron jól jártam. :) De az biztos, hogy nem ez lesz a törzshelyünk, annak ellenére se, hogy a hangulat és az árak jók voltak.