Mire elég 4 és fél nap? Némi előzetes szervezéssel és rengeteg szerencsével Tirolban például rengeteg mindenre. :) 4 és fél nap alatt sikerült megtennünk kb. 1.432 km-t, négy különböző helyen kempingeznünk és még Németországba is átsurrannunk a határon pár órácskára.
Jártunk még mindig havas!!! hegycsúcson, romantikus erdei tavaknál, Tirol "fővárosában", a világ legnagyobb függőhídján és leghosszabb bobpályáján, úgyhogy 4 nap alatt annyi élmény ért minket, hogy csak sorban, mindenféle rendszerezés nélkül tudom visszaadni. :)
1. nap
Bécsből már az előző délután elindultunk, hogy az utazással ne menjen el kapásból fél nap, így az első teljes napunkat Bad Gastein-i kempingünkből kezdhettük meg. Bad Gastein fürdővárosa köszönőviszonyban sincs az Alpokban és Ausztriában megszokott muskátlis-faberakásos házakkal. Sokkal inkább emlékeztet a "boldog békeidőkre", hiszen a gasteini völgy végét teljesen belakó település arculatát leginkább patinás kaszinója, szállodaépületei, csodálatos, házak között zubogó vízesése és számtalan termálforrása határozza meg. Ha nem tudom, hogy 2015-öt írunk, azt mondanám, hogy itt megállt az idő. :)
Innen a Krimmler Wasserfälléhez vezetett az utunk, azaz a krimmli vízesésekhez, melyeknek együttes magassága 385 méter, és ezzel ő Ausztria, és egyszersmind Európa legmagasabb vízesése. Három szakaszon keresztül ömlik a mélybe szédületes robajjal, és minden szakaszon szivárványokkal kísérve, hiszen a víztömeg mellett állni egészen olyan, mintha esne ránk az eső. :)
A vízesések után a Gerlos panorámaúton autóztunk keresztül, és természetesen megálltunk az itteni víztározónál is, amely a korábban látottakkal ellentétben nem duzzasztógáttal van elrekesztve, hanem egy mesterséges dombbal. Mint ahogy a legtöbb víztározónál, itt is lehet pancsolni, sőt, még vízibiciklit kölcsönözni is. :)
Mivel bőven volt még időnk, beiktattuk Ausztria egyik újabb látnivalóját, vagy inkább élményközpontját, a "Fejre állt ház"-at is. :) Teljesen mindegy, hogy mennyi idős az ember, garantált, hogy jól fog szórakozni itt! Mondanom sem kell, hogy a külső után a ház belsejében is minden teljesen fordítva van. :D
2. nap
A pénteket egy kis adrenalinlökettel kezdtük Mieders-ben, ahol a leggyorsabb alpesi bobpálya található, az elérhető maximális sebesség 42 km/h. A megtett szintkülönbség 640 m (felvonóval visznek föl), és a pálya hossza 2,8 km.
Ez a (nem általam készített :D) videó megmutatja, hogy milyen is teljes gázzal, fékezés nélkül végigszáguldani a pályán. Megjegyzem, bár én jócskán fékeztem a tábláknál, így is hatalmas kék folt lett a gerincemnél és a lábamon a kanyaroknak köszönhetően. :D
A nap hátralevő részét Innsbruckban, Tirol fővárosában töltöttük. A 35 fok ellenére megmásztunk egy kisebb magaslatot, hogy megcsodálhassuk az Ambras kastélyt és annak hatalmas, saját erdővel és vízeséssel rendelkező parkját.
Az Inn partján épült város ezenkívül híres a belvárosáról (és az itt található "Arany Tető"-s házról), a közeli hegyre felszállító modern vonatáról, és a város fölötti dombra épített Bergisel síugrósáncról. A város az Inntal-ban fekszik, és minden irányba hatalmas hegycsúcsok magasodnak köré, amíg a szem ellát.
A következő kempinghez vezető utunk nagyon kalandosra sikeredett, mert alighanem az év egyik legnagyobb viharába keveredtünk az autópályán, 115 km/h-s széllel, jégesővel és 10 méteres látótávolsággal.
Mire pedig a kempingben sikerült felállítani a sátrat, addigra nemcsak a kocsi, de mi is jócskán átáztunk. :) Aztán a következő napokban kiderült, hogy nyáron az országnak ez a része (és tulajdonképpen az egész Alpok) hasonlóan szeszélyes, és szinte másnaponta követik egymást a hasonló égszakadások.
3. nap
A kemping, a Romantic Camping Fernsteinsee már önmagában is olyan csodálatos helyen fekszik, hogy a napot a Fernsteinsee körüli sétával indítottuk. A tó csodálatosan tiszta vizű, és az idillt csak fokozzák a körben magasodó hegyek, a víz közepén levő szigetre épített vár romjai, és a parton legelésző tehénkék bájos kolompolása. :) Túlzás nélkül, több napot el tudna tölteni itt az ember, tényleg irtó romantikus ez az eldugott tavacska.
Észak felé a hegyeken át vezető szerpentinről megpillanthattuk Németország legmagasabb pontját, a 2.962 m-es Zugspitze-t.
Az élmények sorát a Heiterwanger See-nél folytattuk, ahol eredetileg hajókázást terveztünk, de mivel éppen lekéstük a 2 óránként járó hajót, inkább a csónakázást választottuk. :) Minden jól is ment addig, amíg a hőségben aszalódtunk a napon, és el nem értük a tó két részét összekötő keskeny csatornát. A nyílt vízfelületen aztán olyan hirtelen támadt fel a szél, és a kikötőbe visszafelé úton akkora hullámok kerekedtek, hogy nem kis erőfeszítésünkbe került visszajutni a biztonságos partra. :D Viszont szerencsénkre a vihar esővel, jégesővel és társaival járó része elkerült minket, úgyhogy csak az ijedség volt nagy, a baj nem (és közben csak egyszer feneklettünk meg és hagytuk el majdnem az evezőt.) :)
Kalandos partraszállásunk után átruccantunk Németországba megnézni Neuschwanstein puzzle-kről és festményekről mindenki által ismert mesekastélyát. :) Bár a belsejébe a hosszú (3 órás!) várakozási idő miatt nem jutottunk be, eltúráztunk a közeli függőhídhoz, melyről gyönyörűen rá lehet látni az ország talán leghíresebb építményére.
Mivel a kastélybelsőt kihagytuk, maradt rengeteg szabadidőnk, amit egy, az odafelé úton észrevett (és az interneten egyáltalán nem reklámozott) függőhídnál, a Highline179-nél töltöttünk el. 2008-as tervezésekor azt tűzték ki célul, hogy megépítsék az Alpok leghosszabb függőhídját, de aztán 406 méteres hosszával lekörözte a korábbi győztest, és a világ leghosszabb függőhídjaként bekerült a Guiness rekordok könyvébe is. :) A híd legnagyobb magassága egyébként 114 méter, és maximum 500 ember fél el rajta. Egy hatalmas völgy fölött ível át, és két várat köt össze.
Az utunk ezután vagy egy óráig a Lech folyó varázslatos, alig lakott völgyében vezetett, ahol nem győztünk ámuldozni a folyó sokszínűségén (meredek zúgók és lustán kanyargó, szigetes szakaszok váltják egymást).
Már csak az volt hátra a napból, hogy eljussunk utolsó kempingünkhöz, és ehhez a Hahnntenjoch panorámautat hívtuk segítségül, úgyhogy az út kétszer olyan hosszúra sikeredett mint alapjáraton lett volna. :) Akárcsak a korábbi panorámautak ahol jártunk, ez is egészen más jellegű, végig gyönyörű U-alakú, gleccservájta teknővölgyekben vezet és szédítő kőlefolyásokkal kápráztatja el a szemlélőt.
4. nap
A szállásunk a Pitztal völgyében volt, így nem volt más dolgunk, mint végigautókázni a völgy legvégén levő úti célunkhoz, Ausztria legmagasabb, felvonóval elérhető hegycsúcsához. A völgyállomástól először egy 5-10 perces, hegy belsejében vezető vonatutat kell megtenni 1.740 és 2.840 m között. Itt fönt már hófoltok, gleccser és sípályák várják a hegyek szerelemeseit. Innen felvonóval mentünk tovább 3.440 m magasra, a Hinterer Brunnenkogel-re.
Odafönt így, július közepén is rengeteg hó van, és a hőmérséklet se haladja meg a 15 fokot - pedig nekünk szerencsénk volt, ugyanis hihetetlenül napos és barátságos időt fogtunk ki. Innen megszámlálhatatlanul sok gleccser indul útjára lefelé a hegyekről, elképesztő látványt nyújtva. A környező hegyek közül a legtöbb még Ausztriához tartozik, de lehet látni német, svájci és olasz csúcsokat is.
A hegyi állomást úgy reklámozzák, hogy itt lehet elkölteni Ausztria legmagasabb reggelijét, és valóban, péntekenként 7 órától az ország legmagasabb kávézójában örömmel várják az ínyenceket 49 euróért. :) Bár mi megelégedtünk egy 7 eurós császármorzsával, az élmény egyszerűen megfizethetetlen volt!
A "levonózás" után a köztes állomáson még megálltunk egy kevés időre, hogy letúrázzunk a gleccserhez. Útközben található egy hegyi kápolna is, illetve több víztározó tó. De a legcsodálatosabb leérni magának a gleccsernek a pereméhez és megtapicskolni, és sétálgatni rajta. ;) A gleccser vastagsága 5-10 méteres, egészen elképesztő, hogy mekkora erő lakozik benne. Ha minden igaz, túravezetővel keresztül is lehet sétálni rajta, sőt, még egy, a belsejében levő barlangot is megmutatnak - így legközelebbre is megvan a programunk. :)
A hazafelé úton útba ejtettük a világ leghosszabb bobpályáját Hoch-Imstben, csak hogy a kirándulást egy szuper élménnyel zárjuk le. A pálya nem kevesebb, mint 3,5 km hosszú, és legalább 10 percen keresztül ereszkedhettünk lefelé rajta. :)
