Alcíme lehetne: Nagy osztrák-svájci-liechtensteini-német-olasz körút :)

Eredetileg a 9 napos nyaralásból 3 olasz, 5 osztrák és 1 német napot terveztünk, de az időjárás miatt újra kellett terveznünk, a többit pedig a sors megoldotta, és végül egy még sokoldalúbb nyaralásban lett részünk, mint gondoltuk volna. :)

1. nap (Kufstein-Brenner-hágó-Jaufenpass-Merano-Timmelsjoch-Landeck; 332 km)

Ez a nap szinte végig autózásnak ígérkezett, csak egy megállót, Merano-t terveztük be, de mivel több panorámaúton is jártunk, ott is megálltunk és fényképeztünk, szóval jól eltelt az egész nap. :) Az első érdekesség a Brenner-hágó volt az olasz határon, ahol egymás mellett fut a pillérekre épített autópálya és az országút. Merano felé a Jaufenpass panorámautat választottuk, ami nem sokban különbözik az osztrákoktól, a tehénkék, a kolompolás és a felhős-ködös időjárás uralja a tájat.

Olaszországba a határtól még legalább egy órát kell autózni, hogy az osztrák építészetet (lévén egykor Ausztriához tartozott ez a rész) felváltsa az olasz, és megjelenjenek a ciprusfák, szőlők és almaültetvények. A völgy olasz része gyönyörű együttese a magas hegyeknek és a mediterrán életérzésnek, amiről sosem gondoltam volna, hogy létezik. :) Ennek talán a legszebb példája Merano és a Trauttmansdorf kastély. A kastélynak a parkja az igazi látványosság, van egy napos program, hogyha az ember mindent be szeretne járni. Tematikus részekre van osztva (mediterrán kert, vízi- és teraszkert, Dél-Tirol flórája és a világ erdei). És mindezek közben gyönyörködhetünk a mediterrán völgy és az alpesi hegyek együttesében.

Ausztriába a Timmelsjoch panorámaúton tértünk vissza, ahol az időjárás jól megtréfált minket: fölfelé menet volt, hogy 5 méternél nem láttunk tovább, mert olyan alacsonyan volt a felhőzet, és hozzá szakadt az eső, fújt a szél. Aztán amikor fölértünk, csodák csodájára a hágón kitisztult az idő és volt egy kb. negyed órácska, amin meg tudtuk csodálni a fönti tájat.

2. nap (Landeck-Arlbergpass||(Lünersee)||Vaduz-Feldkirch-Dornbirn; 175 km)

Másnap az időjárás totál kicseszett velünk, jól felborította a programunkat. Már délelőtt felhős-esős-ködös idő volt, amikor az Arlbergpass-on átautóztunk. Nem sokat láttunk belőle, bár tagadhatatlan, hogy az Alpok sokkal hitelesebb és megkapóbb ebben a nyirkos-ködös időben, jobban passzol a hegyvidékhez, mint a 35 fok és a tűző napsütés.

Szinte a teljes délutánt a Lünersee-re szántuk volna, ami egy gyönyörű élénk kék vizű kis tengerszem 1970 m magasan. Túráztunk volna egyet körülötte és egy kisebb csúcstúrát is tettünk volna. Ehelyett amikor odaértünk, az egész hegy talpig felhőben pompázott, így fájó szívvel, de lemondtunk róla. :( Az első képen látható, hogy miben reménykedtünk, a többin hogy mi fogadott a parkolóba érve.

És itt következett a nagy újratervezés. Korábban viccelődtünk vele, hogy ha már Ausztria nyugati szélén vagyunk, igazán átruccanhatnánk Liechtensteinbe is - csak időben nem fért bele a programba. Most viszont itt volt előttünk a rengeteg szabadidő és a cél, hogy minél messzebb menjünk a felhős hegyekből. Úgyhogy félretéve a viccet tényleg fogtuk magunkat és elautóztunk Vaduzba, a hercegség fővárosába. Az ország merőben más jellegű, mint Ausztria, sokkal modernebb, és nincs meg az a jellegzetes építészeti stílus se, mint az osztrákoknál. Szintén szembetűnő, hogy mekkora drágaság van! A pénznem a svájci frank, és mivel pénzügyileg inkább oda kötődik, az árak is közelebb állnak a svájciakhoz. Csak hogy érzékeltessem, egy kebap box (ez az értékmérőnk itt) 10 frankba!!!!! (3000 forint) került. Bécsben ez max. 4.80 euró, de olcsóbb helyeken 2.80-ért is meg lehet kapni. Magyarországon a legdrágább görög étteremben is egy hatalmas gyros tálat kapni ezért itallal és desszerttel együtt...

Vaduz tulajdonképpen a Rajna völgyében helyezkedik el, úgyhogy autóval leparkoltunk a svájci-liechtensteini határt jelentő folyónál és átsétáltunk a szomszédos országba is. :)

Leichtenstein után visszatértünk a betervezett programhoz, és megnéztük Feldkirch középkori városkáját, aminek az arculatát kis vára, és hangulatos terei, sétálóutcái határozzák meg.

Estére már nagyon ki voltunk éhezve egy jó kis Gasthof-os osztrák meleg vacsorára, de ez a környék már inkább iparvidék, egyetlen egy éttermet se találtunk. A kempingünktől viszont 1 percre találtunk egy felvonót, ahol nagyon gyanús volt, hogy még este 6-7-kor is működik, ráadásul emberek szépen kiöltözve mennek fel vele valahova. Így rákerestünk, és rátaláltunk a 976 m magas Karren hegycsúcsra, ami az ország egyik legújabb szenzációja: egy panorámaéttermet építettek rá, ahonnan a Boden-tóra ránéző felejthetetlen panorámában gyönyörködve lehet vacsorázni (a Rajna befolyása is gyönyörűen látszik!). :)

3. nap (Dornbirn-Bregenz-Lindau-(Ravensburg)-Meersburg-Konstanz-St. Gallenkirch; 224 km)

Ezt a napot teljes egészében a Boden-tóra szántuk, de azt még nem tudtuk, hogy pontosan mire lesz időnk. :) Az viszont nyilvánvaló volt, hogy mindent úgyse tudunk megnézni, annyi itt a látnivaló, és abban is megegyeztünk, hogy mindenképpen visszajövünk majd ide zeppelinezni. :) Itt ugyanis valóban igazi zeppelines panorámaúton lehet részt venni a tó körül!!! Az már csak részletkérdés, hogy egy főnek mindössze 785 euróba kerül egy 2 órás körutazás. :D

A nap elején az idő továbbra is felhős-esősnek ígérkezett, ezért az első állomásunkon, a Bodent-tó parti Bregenz-ben nem töltöttünk el olyan sok időt. Megnéztük a tóparti korzót az itt állomásozó menetrendszerinti hajókkal, és a Bregenzer Festspiele (Bregenzi Ünnepi Játékok) vízi színpadát is az idei évben aktuális Turandot-díszlettel.

Ezután Lindauban álltunk meg, ami már Németországban van, és egy kicsi szigeten fekszik a parthoz közel, egy hídon meg is lehet közelíteni. Nagyon bájos belvárosa van számtalan sétálóutcával, jellegzetes festett házakkal, amik egyáltalán nem hordoznak már semmilyen alpesi és osztrák jelleget magukban. Lindau legszebb ékessége a tóparti kikötő, aminek bejáratát két oldalról egy oroszlán és egy világítótorony őrzi.

Dél körül indultunk tovább Lindauból, és mivel még csak dél volt, arra jutottunk, hogy kitöltsük az időt, körbeautózzuk a Boden-tavat. Aztán kicsit módosult a program, mert tettünk egy kitérőt Ravensburgba (ahol nem találtunk puzzle szaküzletet :( ), és jól elszaladt velünk az idő Meersburgban is. Talán ez a városka tetszett nekünk a legjobban az összes látott közül. A Boden-tó egész partjára jellemző alma- és szőlőültetvények itt is megtalálhatók, és a már ismert festett házak, mediterrán jellegű kikötő és bájos óváros is.

Mivel szinte az időről megfeledkezve töltöttük el itt a nap jó részét, délután a Boden-tó hátralevő részének megkerülése helyett kitaláltuk, hogy kompra szállunk és áthajózunk a tó déli részére, Konstanzba. A város kompkikötője mellett arról is híres, hogy itt született Zeppelin gróf, vagy hogy konkrétan a német-svájci határon fekszik, ezért át lehet kelni a városon belül az egyik államból a másikba. Vagy hogy itt folyik ki a Rajna a Boden-tóból.

4. nap (St. Gallenkirch-Silvretta-Reschen-tó-Bolzano-Lido di Jesolo; 543 km)

Az éjszakát egy hegyi kempingben töltöttük, ahonnan korán elindultunk a Silvretta Hochalpenstraße felé. Az időjárás jó szokásához híven nem volt valami kegyes, de a panorámaút több pontján is szép kilátásban volt részünk, az alacsonyan úszkáló felhők ellenére is. Az alacsonyabban fekvő mesterséges víztározó és környéke egy az egyben Skóciát idézi, az út tetőpontján fekvő Silvretta-Stausee és környéke pedig csak úgy ragyogott az épp hogy sütő nap fényében.

Már nyár közepén kitaláltuk, hogy ha már hosszú nyaralásra megyünk, egy kis igazi nyaralás is legyen benne, ezért egy olaszországi kemping mellett döntöttünk. Ausztriát a Reschenpasson hagytuk el, amin már az olasz részen megálltunk megnézni a Lago di Rescia-t, ami egy vízzel mesterségesen elárasztott völgyben fekszik. Az egykor itt fekvő települések közül már egyik sem létezik, mindössze egyetlen építmény árulkodik arról, hogy valamikor itt álltak, az egykori templomtorony.

A tengerpartra vezető hosszú útba szintén beiktattunk egy kis pihenőt Bolzanónál, ami az olasz Alpok egyik leghíresebb városa. Bár még hatalmas hegyek ölelésében fekszik, teljesen mediterrán jellegű, mind építészetileg, mind a hangulatot tekintve, a belváros sétálóutcáin például egy nagy piac fogadott minket.

Bolzanót elhagyva az Alpok nyúlványai szép lassan elmaradoztak mögülünk, hogy aztán átadják helyüket az igazi Olaszországnak. :)

5. nap (Lido di Jesolo)

Amilyen a mi szerencsénk, sikerült pont egy viharral együtt Olaszországba érkeznünk, ezért a két ott töltött napunkból az elsőt a háborgó hullámok csodálásával és esőben ázással töltöttük, annyira, hogy még óriásesernyőt is kellett vásárolnunk, és a nyaralás után pár napig lábadoztunk egy kisebb megfázásból. :D De azért a második nap napsütésből is kijutott nekünk, úgyhogy pirultunk is rendesen.

7. nap (Lido di Jesolo-Graz; 403 km)

A hetedik nap teljes délelőttje utazással telt el, míg a délutánt Grazban töltöttük. Az időjárás visszatért a megszokott felhős-hűvöskés formájába, de a város így is gyönyörű volt. Mind a belváros, mind a Mura-folyó, mind a várhegy, amin az óratorony jellegzetes tornya az egész város képét meghatározza. Jellegzetes még a modern művészetek múzeuma, ami leginkább egy emberi szívhez hasonlít, na meg a várhegy belsejébe épített lift, amivel pillanatok alatt fel lehet jutni a fellegvárba. :) Ami pedig a legklasszabb, az a Murára épített mesterséges kis sziget, amiben egy kis kávézó és színpad kapott helyet. Graz egyébként tipikus egyetemváros, Szegedhez hasonlítanám, ahol éjjel-nappal zajlik a diákélet. A város sokadik különlegessége a naponta kétszer előadott harangjáték is, aminek a megcsodálására mindig egész kis közönség gyűlik össze.

És egy rövid videó a harangjátékról:

A szállásunkat (kempingünket) erre az estére is jó előre lefoglaltuk már, de amikor kiderült, hogy a "kemping" egy felázott mező, ahol rajtunk kívül 2 kb. tíz éve otthagyott lakókocsi lenne a társaság, inkább más alvóhely után néztünk. Viszont mivel pont aznap este volt egy zenei fesztivál, Graz környékén már sehol nem volt szabad szoba/sátorhely, kivéve egy motelben, úgyhogy bár nem gondoltuk volna, de ott kötöttünk ki.

8. nap (Graz-Stübing-Burg Oberkapfenberg-Grüner See; 94 km)

A napot a stübingi Freilichtmuseumban, vagyis szabadtéri skanzenben indítottuk, ami egész Ausztria egykori építészeti stílusát mutatja be csodálatos módon. Egy völgyben kezdték építeni pár évtizeddel ezelőtt, és mára szinte minden tájegység jellegzetes épületeit megnézhetjük itt, interaktív bemutatókkal ötvözve.

Innen egy viszonylag nagy és épségben megmaradt várhoz, a Burg Oberkapfenberg-hez vezetett az utunk, és szombat lévén nem egy, hanem egyből több esküvőbe is belebotlottunk. :) Sőt, még igazi galambreptető ceremóniát is láttunk, ami fantasztikusan romantikus volt itt a középkori helyszín és díszletek ölelésében.

A vártól egyik régi álmunk, a Grüner See felé vettük az irányt, ami attól különleges Ausztria számtalan tava közül, hogy egészen brutális mértékű vízszintingadozás figyelhető meg rajta. Míg tavaszi hóolvadás után ez a búvárok paradicsoma a 12 méteres!!! vízszintjével, addig nyár végére és őszre alig pár méter víz (vagy még annyi se) marad benne. A magasvíz idején a tó teljesen elönti azt a hegyekkel övezett medence-féleséget, amiben kialakult, és ilyenkor minden, ami ősszel kilátszik, víz alá kerül: a sétálóutak, a padok, emlékművek, MINDEN! Az első képen egy tipikusan ilyen búvárfelvétel látszik (és aki szemfüles, be tudja azonosítani a mi képeink közül a helyszínt)! ;)

9. nap (Grüner See-Erzberg-Leopoldsteinersee-Bécs; 248 km)

Az utolsó nap reggelén jó korán kellett indulnunk, hogy odaérjünk az előre lefoglalt időpontra az Abenteuer Erzberg-be, vagyis abba a régi vasbányába, ahol ma egész kis élménymúzeum található. Csak azzal nem számoltunk, hogy a GPS konkrétan egy olyan kavicsos-murvás hágón akar átvinni minket, ahol 10 km/h a max. sebesség, amivel lehet haladni, hacsak nem terepjárója van az embernek. Mindenesetre jó sok izgalom és izgulás után, hogy időben befutunk-e, csak odaértünk. :)

Az erzbergi külszíni bányában először egy hihetetlen utazáson vettünk részt, egy igazi bányagéppel, a Hauly-val vittek fel minket az elhordott hegy szintjeire. Egész elképesztő hangja és ereje van ennek a benzinfalónak, aminek a tankja 2000 literes, a kerekének az átmérője pedig kétszer akkora, mint én. :) Ezt követően a bánya földalatti feldolgozóüzemébe vittek le, ahol nagyon hideg volt, viszont rengeteg érdekességet láttunk a vasfeldolgozásról.

Ez után az élmény után bár szomorú szívvel, de nyaralásunk utolsó állomása felé vettük az irányt, a Leopoldsteinersee felé. Ez azoknak a tavaknak a listáját gazdagítja, amik több száz méteres függőleges sziklafalak között díszelegnek csodás kékes-zöld színükkel és jéghideg vizükkel (amitől függetlenül többen strandoltak a partján és fürödtek benne)!

Bár sajnos ezek az utolsó képeink, amiket Ausztriában készítettünk, készülök majd még egy vicces gyűjteménnyel az osztrák logikát bemutató vicces táblákkal és jelölésekkel. ;)

*

Sőt, mivel Ausztria továbbra is a szívünk csücske (ez alatt a 4 hónap alatt annyira hozzánk nőtt, hogy nem telik el nap anélkül, hogy ne vágynánk vissza oda), máskor is vissza fogunk térni ide! Legközelebb kevesebb mint egy hónap múlva, decemberben egy egy napos Melk-Mariazell adventi út keretében, úgyhogy nem kell izgulni, beszámolókból továbbra sem lesz hiány! ;)